Az alumínium, mint minden fém természetes forrásból származik. Az alumínium az oxigén és a szilícium után a földkéreg harmadik leggyakoribb eleme, azonban reakcióképessége miatt csak vegyületeiben lelhető fel. Vegyületeit már az ókorban használták bőr cserzésére és vérzéscsillapításra. Neve is a latin alumen névre vezethető vissza, melynek jelentése timsó.

Az alumínium a könnyűfémek csoportjába tartozik.

A leggyakoribb alumínium ásvány a természetben a bauxit. Az ásványt Pierre Berthier  francia geológus 1821.-ben fedezte Les Baux provánszi település közelében, nevét innen, vörös színét pedig a benne lévő vasoxidtól kapta.

Az alumíniumot először 1825.-ben Hans Christian Ørsted dán tudósnak sikerült vegyületeiből izolálni és eljárását továbbfejlesztve 1827.-ben Friedrich Wöhler német kémikus állított elő tiszta fémet.  Ebből a felfedezésből kiindulva, számos tudós munkásságának köszönhetően vált lehetővé az alumínium nagyüzemi előállítása.

A bauxitot először tiszta timfölddé alakítják. Ennek lényege, hogy magas hőmérsékleten oldják ki az alumíniumvegyületeket. A keletkezett aluminátlúgot ülepítéssel szétválasztják a fel nem oldott vörösiszaptól. Ezután a lúgból  hűtéssel kiválasztják az alumínium-hidroxidot. Ezt szűrik, majd timfölddé alakítják. Ezután a timföldet az olvadáspont csökkentése céljából elektrolízissel tiszta alumíniummá redukálják.

Az így nyert fém a kohóalumínium, vagy elsődleges, „primer”  alumínium, amely öntésen kívül más gyártási eljáráson nem ment át.

Egy tonna elsődleges alumínium előállításához 13,5 MWh elektromos energia szükséges. Ez meglehetősen sok, ha csak ezt az elsődleges felhasználást tekintjük. Ennek a fémnek az újrahasznosíthatósága  azonban kiváló. Az alacsony – 660°  –  olvadáspontjának köszönhetően az eredetileg felhasznált energiának mindössze 5%-a szükséges az újrahasznosításakor.

Dunametál ilyen újrahasznosított anyagot, másodlagos, „szekunder”  ötvözeteket használ az alumínium öntvények előállításához.

Az alumínium és annak különböző ötvözeteinek felhasználása széleskörűvé vált. Megjelenése, könnyű alakíthatósága, alacsony sűrűsége, súlyához képest kiváló szilárdsági mutatói, korrózióállósága okán sokrétűen alkalmazható.  Legjellemzőbb felhasználási területei az elektronikai ipar, az autóipar, a repülőgépipar, vasúti jármű ipar, energiaipar, gépipar, építőipar, bútoripar, a háztartási gépek és a sporteszközök iparágai.